header1.jpg header2.jpg header3.jpg header4.jpg header5.jpg header6.jpg header7.jpg header8.jpg header9.jpg



Duna Táncműhely

Nyelv:


2010. október 8. 19.00


A Forte Társulat produkciója Samuel Beckett Godot-ra várva című darabja alapján készített fizikai színházi előadás. A darab során a beszéd, a mozgás és az élő zene hármas egysége által létrehozott koherens nyelv tiszta megszólaltatása az alkotói teendő. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, valamint annak a halálhoz való viszonya.
Beckett esztétikai önmeghatározásai szerint annak kifejezését tartotta elsődlegesnek, hogy "nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége"; olyan művészetről álmodott, mely "nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen".
Az előadás célja, hogy a beszélt nyelvet összehangolja a vizualitással, a zenével és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halállal, a csönddel és a zenével való különleges viszonyát.
A halál órájában széthullt személyiség pusztulása révén próbál visszatalálni az ember előtti világhoz, saját hajnalunk előttre, oda, ahol a mozgás még az egyetemes változás rendszerében volt, és ahol a fénynek még nem volt szüksége arra, hogy felfedjék.


Vladimir: Kádas József
Estragon: Krisztik Csaba
Lucky: Horváth Virgil
Pozzo: Andrássy Máté
Fiú: Blaskó Borbála
Díszlet: Milorad Krstić
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Hang: Keresztes Gábor
Rendező-koreográfus: Horváth Csaba


Az előadás létrejöttét támogatta: NKA, OKM, Trafó Kortárs Művészetek Háza



"Vladimir és Estragon, Kádas József és Krisztik Csaba két gyanútlan clown. Krstić tervező falig nyitott üres terében, amit csupán a padlóra felfestett autósztráda útjelzés, valamint a zen kolostorok kertjének csupasz ága helyett a zsinórpadlásból aláfüggő kötél tör meg, kivérzett holtreménytelenség helyett ruganyos készséggel várakoznak Godot eljövetelére. Pöttyös futball labdával ütik el idejüket. Dekázgatnak vele. Fejelnek. Egymásnak adogatják. Falnak lövik. Egyensúlyozzák. Biztonsággal kezelik a labdát. Biztonsággal áll szájukra a szöveg. Biztonsággal váltanak elreménytelenedésről nekibuzdulásra, belefásultságból engedelmességre. A fizikai cselekvések és a lélektani fogalmazás egyidejűsége fölényes technikai kivitelezésű. Krisztik az együgyűbb bohóc. Kezdeti fekvő, bot nélküli botolós pásztortánca a tehetetlenség vergődése Kádas a fehér bohóc, aki mindent jobban tud. Labdával játszásuk az üresség attraktív kitöltése. Akrobatikus mutatványuk cirkuszi magánszámként is elkápráztató volna. Szervesen beleillik Beckett előírásaiba. Fürge semmittevésük, céltalan kiürültségük megfelelője. Bravúros pótcselekvés. Andrássy Máté (Pozzo) mintha ízületenként mesterségesen volna összeszerelve. Horváth Virgil (Lucky) kissé beroggyant térddel a megtestesült rabszolgasors. Alázatosan akarattalan. Kopaszra borotváltan, szűk fehér trikójában önkéntelenül is a Rivels bohóccsoport piros zsákszerű trikójára és kopasz parókás megjelenését idézi a cirkusztörténet múltjából. A titokzatos, valóságfölötti hírt hozó Fiút Blaskó Borbála balettcipősen spiccen járja kísérteties tüneményként." (MGP, nol.hu)

 
www.fortedanse.hu


                                      

Fotó: Dusa Gábor