header1.jpg header2.jpg header3.jpg header4.jpg header5.jpg header6.jpg header7.jpg header8.jpg header9.jpg



Duna Táncműhely

Nyelv:


2010. október 9. 21.00


A Barlang c. előadás - a 2008. januárjában bemutatott Fosszíliák és az ugyanazon év novemberében készült Metszetek után - egy trilógia harmadik részét alkotja.
Táncszínházi produkciónk Szent Antal megkísértéseit idézi meg, helyezi mai kontextusba. Mégsem történelmi tablót vagy tanúságtételt tervezünk, hiszen meggyőződésünk, hogy Szent Antalnak korunk számára is van érvényes üzenete, életének hozzánk szóló, eleven tanulsága. Szentjeink ugyanis nem csak a hívőkhöz szólnak, nem csak a (keresztény) vallás keretei között fejtik ki hatásukat, hanem a - (keresztény) európai - kultúrában is aktívak. Ez utóbbira egyértelmű bizonyíték a művészet, ahol a mimézis katartikus erőterében hitünkre vonatkozó előítéleteink nélkül jelenhetnek meg a maguk hús-vér emberségükben. A megidézett Szent Antal, az aszkézis különböző formáit saját testén gyakorló remete különösen gyakori téma a művészet történetében, sok-sok művészt ihletett meg az idők során. Szent Antalban minket elsősorban nem a szent érdekel, hanem Antal, a viszontagságai, testi gyötrelmei ellenére is 106 évet élt ember. Interpretációnkban Antal nem akar szent lenni, mindenekelőtt ember szeretne lenni, vagyis önmaga akar maradni. Ez az önmagába-zártság az ő igazi titka.

Szereplők: Bednai Nikolett, Bonifert Katalin, Gyulai Anikó, Horváth Eszter, Végh-Pozsár Kitti, Kuzma Péter, Soós Gyula András, Szabó Csaba, Végh Tamás, Vincze Levente
Zene: kortárs zenei válogatás, Gergely Attila
Jelmez-díszlet: Túri Erzsébet
Fény: Lendvai Károly
Konzulens: Hegedűs Sándor
Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt

Az előadás létrejöttét támogatta: NKA, OKM, Duna Művészegyüttes, Budakalászi Lenvirág Alapítvány


Juhász régóta kísérletezik a vetítővel és a fényhatásokkal, azok mára egész világleíró és -értelmező képi rendszerré értek össze színpadán. De a hang ekképp még nem került elő a furfangos-ládából. Most sem kellett "előcibálni", a Szent Antal alakja köré messziről épülő előadás a lélek története, a lélek hullámzásával, disszonáns hangjaival. A trilógia első és második részéhez hasonlóan a magyar néptánc-hagyomány ismét friss, "pirospozsgás" arcát fordította felénk, csak épp a rózsák most nem virítottak annyira. Az ásványok és ércek rajzolatát idéző szürke női ruhák és a férfiak összefestett-maszatolt katonai gyakorlónadrágja, testhezálló, hosszított ujjú pólója sápadtabb, "csontosabb" kortárs arcot kölcsönzött az együttesnek, akárcsak a mód, ahogy a kiérleltség és a kamera "kísérletező" esetlegessége egységbe fonódott. (Szoboszlai Annamária, tanckritika.hu)

Embercsoport, ha úgy tetszik, az ember mint társas lény élethelyzeteit, szokásait, az együttlétet, kapaszkodást, kiválást, fentet és lentet jeleníti meg Juhász Zsolt koreográfus-rendező új munkája, mely alkotója szerint a társulat korábbi produkcióival, a Fosszíliákkal és a Metszetekkel triptichonná áll össze, egységgé kerekítve, befejezve azokat. A két, korábbi munka is teljes egész önmagában: ne gondoljunk tehát epizódokra, lezáratlanságra. A két, említett műhöz képest a Barlang nagyszabásúbb, s nemcsak "nagyszínpadi" pozícionálása miatt. Előadóinak száma, a tér és kompozíció sokrétűsége, a tematika is fölébe helyezi bizonyos módon ezt a munkát a másik kettőnek. (Halász Tamás, kultura.hu)


www.dunatancmuhely.hu




Fotó: Dusa Gábor